Alföldi Róbert méltatlan leváltása a Nemzeti Színház igazgatói székéből megkapta az illő figyelmet a sajtótól, és a nézői véleményformálásra is volt lehetőség. Az utolsó előadásokra a jegyvásárlás megnyitása után egy órával már minden jegy elkelt, a pótjegyekért hosszú sorok álltak egy-két órát. Alföldi Róbert csodálatos színházat épített, amit nagy hiba volt „felülről” félbeszakítani. De mi van azóta?
Nos, Vidnyánszky Attila egy huszárvágással levette műsorról az összes futó darabot, és új repertoárt kezdett építeni. Ezeket az előadásokat az jellemezte, hogy gyakorlatilag mindent ő rendez és általában Trill Zsolt a főszereplő. Nem láttam minden darabot, így tartózkodnék a színház tevékenységének szakmai értékeléséről, amiről viszont szeretnék beszélni, az a nézői válasz az új helyzetre.
Nos, a Nemzeti Színház gyakorlatilag üres.
Az előadások előtt két nappal az online jegyfoglalási rendszer szerint a jegyeknek kb. harmada kelt el. Néztem új bemutatóknál, néztem régóta futó daraboknál: nem egyedi eset, általános tendencia. És kik azok, akik ott vannak? Nos, az elcsípett beszélgetések alapján számos szkeptikus jön el becsületből, majd állapítja meg, hogy igaza volt, botrányos, amit itt lát.
Miközben a nemzet színházában elindult egy olyan közönségépítés Alföldi vezetése alatt, ami a fiatalok számára is vonzóvá tudta tenni a klasszikus darabokat, most nem hogy a fiatalok, de szinte senki nem vált jegyet. Vidnyánszky eközben díjakat nyer a POSZT-on (miután elérte, hogy az ő művészetét nem értékelő ne legyen a zsűriben), plakátokkal és rádióreklámokkal tudatja, hogy dübörög az új évad, csak erre nem kíváncsi senki. Öncélú, über-látványos darabjai a saját szórakozását szolgálják. De miért lehet ezt megcsinálni?