J. J. Abrams egyértelműen szeretettel, sőt, rajongással állt a Star Wars folytatásához, ez látszik az Ébredő Erő minden képkockájából. De az is látszik, hogy a történet most kikerült az Alkotó kezéből, és a Rajongóéba került át.
Az írás spoileres.
A Star Wars új részét mindenki várta, a minőséggel kapcsolatban pedig az volt az általános vélemény, hogy az első háromnál nem lehet rosszabb. Bizonyos szempontból mégis az lett. Abrams szakított azzal a digitális látványvilággal, amiért mindenki úgy szidta az első három epizódot, és ez valóban dicséretes. Viszont nem tudott elég figyelmet fordítani a mítoszra, ami a Csillagok Háborúját azzá teszi, amit ma mindenkinek jelent. Egy akciófilmet készített, rengeteg izgalmas jelenettel, de kevés gondolatisággal, túl kevés elmélkedéssel.
Az új rész mozikba kerülése előtt végignéztem a meglévő hatot sorban. Az első három részben bőven van mibe belekötni, ebbe most bele se megyek. Viszont az elvitathatatlan ettől a három epizódtól, hogy nagyon szépen építették fel Anakin Skywalker történetét, jól átgondolt íve van annak, ahogy ő Darth Vaderré változik. Nem csak az események, hanem a benne lejátszódó lelki folyamatok szintjén is. A harmadik epizód csapnivaló, de a végén, ahogy „elkészül” Darth Vader, attól kiráz a hideg.
Ezzel szemben az új részben sehol egy hidegrázás, sehol egy katartikus jelenet. Túl sok az esemény, szinte felsorolni se tudom, hogy mi minden történik, közben mégis unatkozom. Egyedül akkor kezd élni a film, amikor megjelenik Han és később Leia, de akkor is csak a nosztalgia miatt, és ennek a hatása hamar elmúlik – mert Abrams velük sem igazán tud mit kezdeni. A karakterek szintjén sajnos nagyon gyengén teljesít a film.
Az új szereplők annyira üresek, hogy nem keltik fel annyira a kíváncsiságot, hogy miattuk beüljön az ember a következő részre. Rey, akihez szól Luke kardja, Finn, aki egy önálló gondolatokkal rendelkező rohamosztagos, annyira idegenek maradnak a számunkra, hogy még markáns karakterjegyeiket sem tudjuk hosszan sorolni. Kylo Ren pedig egészen vicces gonosz – és nem tudok elvonatkoztatni a While We’re Young bölcsészétől -, én tényleg azt éreztem, hogy egy kedves szóra visszaáll a jó oldalra. Amikor a nagypapához beszél, akkor pedig csak az jár a fejemben, hogy neki nem mesélték el, mi lett Darth Vader történetének vége? Vannak persze utalások, de már túl sok a hiány: a gyenge apjával fordult szembe? Miért volt gyenge Han?
És akkor persze szóljunk BB8-ről is. Mert ő aranyos, tényleg. De hát egy kiskutya. A mozgása, a gesztusai – már csak a farkát nem csóválja. C3-PO és R2-D2 teljesen egyediek és még személyiségük is van (fájó egyébként, hogy ebben a részben ők is csak díszek). BB8-el ebben az új részben nem sikerült megalkotni egy önmagában is érdekes droidot.
Rengeteg ismétlés, visszautalás van a korábbi filmekre – de ez sem nosztalgikus, inkább bosszantó. Egész szituációk, mondatok ismétlődnek meg, amit én nem a tiszteletadás jelének éreztem. Inkább valami olyasmi, hogy ha ez már egyszer működött, biztos fog megint. Karaktereket másol le (pl. Rey étel-osztója) és helyszíneket ismétel újra (Maz bárja) ahelyett, hogy megteremtené a saját világát.
Ha az alkotók maradandóvá szeretnék tenni a folytatás elkövetkező két részét, akkor le kell lassítaniuk, teret kell engedniük a mítosznak. Hadd ismerjük meg a karaktereket, és hadd tudjuk meg, ki milyen jellemfejlődésen megy át, akár az Erő hatására (apropó az Erő: milyen méltatlanul elhanyagolt módon jelenik meg). Akció-jelenetből látunk máshol eleget, a Star Wars nem erről szól.