[bt_bb_section layout=”boxed_1200″][bt_bb_row][bt_bb_column width=”1/1″][bt_bb_text]
Velencében már sokadik alkalommal jártunk, nem tudom megunni a várost. A legjobb kora tavasszal, vagy, mint ezúttal, ősszel érkezni, amikor nincs szezon, nincs embertömeg. Érdemes kikerülni a felkapott időszakokat, mert persze ilyenkor is sokan vannak, de egy kis utcába befordulva el lehet kerülni a turistákat, és máris kész az időutazás: sikátorok, csodás épületek, csatornák, és senki más.
Na, de mielőtt a városról áradoznék. Velencében több színház is van, ám az egyik régi épület – amiben korábban még soha nem jártam – most már élelmiszerboltként üzemel. Ez kicsit olyan, mint az Aldi a Kossuth mozi helyén, csak még rosszabb. Meghagyták a belső tereket, a színpad helye, sőt, az erkély is megvan, ám chipsek villognak a falfestmények mellett.
[/bt_bb_text][bt_bb_separator top_spacing=”” bottom_spacing=”small” border_style=”none” border_width=”” responsive=”” el_id=”” el_class=”” el_style=””][/bt_bb_separator][bt_bb_masonry_image_grid images=”493,494,495,496,498,497″ columns=”3″ gap=”small” format=”” no_lightbox=”” responsive=”” el_id=”” el_class=”” el_style=””][/bt_bb_masonry_image_grid][bt_bb_separator top_spacing=”” bottom_spacing=”small” border_style=”none” border_width=”” responsive=”” el_id=”” el_class=”” el_style=””][/bt_bb_separator][bt_bb_text]
Ami a várost illeti. Ahogy már korábban is írtam, Velence akkor lesz igazán varázslatos, ha lefordulunk a Canal Grande mentén futó legismertebb csapásról, és elkezdjük felfedezni a kisebb utcákat. Mindenütt beköszön a víz, gyönyörű kis hidakról nézhetjük végig a félkörívben épült színes házakat.
Egészen más élményt nyújt így a város. Csodás benne, hogy a modernkori vívmányoknak semmilyen jele nem fedezhető fel benne, maradt minden olyan, mint volt. Ugyanazokon a köveken járva érhetünk ki a régi kúttal álló kis térre, az eredeti házak közt.
Most először próbáltam térképpel közlekedni a városban, mert egy konkrét pontot kerestünk, és jelentem, megoldható. Kell hozzá egy kis lazaság, mert közel sem biztos, hogy onnan nyílik egy adott utca, mint ami a térkép szerint logikus lenne, de mindenhol vannak utcanevek, így az ember könnyen újra visszakerülhet a térképre, ha egy kicsit összezavarodott.
[/bt_bb_text][bt_bb_separator top_spacing=”” bottom_spacing=”small” border_style=”none” border_width=”” responsive=”” el_id=”” el_class=”” el_style=””][/bt_bb_separator][bt_bb_masonry_image_grid images=”501,502,503,504,505,506,507,508,509,510,511,512,513,514,515″ columns=”3″ gap=”small” format=”” no_lightbox=”” responsive=”” el_id=”” el_class=”” el_style=””][/bt_bb_masonry_image_grid][bt_bb_separator top_spacing=”” bottom_spacing=”small” border_style=”none” border_width=”” responsive=”” el_id=”” el_class=”” el_style=””][/bt_bb_separator][bt_bb_text]
Azért az persze vitathatatlan, hogy a legszebb látvány a Rialto-ról nyílik.
Aki pedig még nem tette, hajózzon át a Lidóra, mert ott már a nyílt tengerhez érünk, és az bizony mindig jó látvány.
[/bt_bb_text][bt_bb_separator top_spacing=”” bottom_spacing=”small” border_style=”none” border_width=”” responsive=”” el_id=”” el_class=”” el_style=””][/bt_bb_separator][/bt_bb_column][/bt_bb_row][/bt_bb_section]