[bt_bb_section layout=”boxed_1200″][bt_bb_row][bt_bb_column width=”1/1″][bt_bb_text]
Szuper állatkertjeink vannak itthon, és már régen rájöttem, hogy a legjobban a kicsiket szeretem, ott lehet a legjobbakat kalandozni az állatokkal. Főleg télen. Ezúttal Kecskemétre mentünk.
Szóval, a téli állatkertezésnek két nagy előnye van: kevés a látogató, az állatok pedig sokkal jobban szeretik a hűvös időt. Szívesebben játszanak, érdeklődőbbek, így több bájos pillanatot lehet elcsípni. Ezekből Kecskeméten sem volt hiány.
Rögtön a bejárat után egy szibériai tigris pár fogad. Heverésztek a kis emelvényükön és nézelődtek. Odamentem hozzájuk, a lánnyal elegyedtem szóba. Udvaroltam neki, hogy milyen szép nagymacska ő, és érdeklődtem, nincs-e kedve játszani. Nem kellett, csak pár percig beszélnem hozzá, míg egy barátságos morranás kíséretében lemászott az emelvényről, és elindult felém. Felsőlajosi rutinommal szaladni kezdtem a kerítés mellett, amit ő tudott értelmezni, és futott velem. Mikor eljutottam a ketrec végéig, megálltam, nyúltam a kerítés felé, ő pedig a tigrisek boldogan üdvözlő, töfögő hangján tolta a fejét a kezem felé.
Gyanút fogtam, szerencsére hamar találkoztunk is egy gondozóval, akitől megérdeklődtem, nem a Magán Zoo-ból érkeztek-e a tigrisek Kecskemétre? De bizony igen, még Abonyból: két újabb emberi társaságot kedvelő, kommunikatív tigris tehát Tibor neveléséből.
A másik nagy sláger a Kecskemét Zoo-ban a róka-sarok: egy sarki róka, két vörös, és két ezüstróka él itt. Nyilván a sarki róka a legnagyobb kuriózum, nem is tudom, máshol megtalálható-e itthon példány. Hógolyó, mert így hívják, egy panellakásban élt néhány hónapos koráig, amikor a tulajdonosa rájött, hogy ez nem rókának való vidék, és felajánlotta a kecskeméti állatkertnek a kis ravaszdit. Befogadták, és azóta itt sztárolja magát. Ő aztán végképp emberes, nyilván, és nagyon pajkos is, nem sokat kell buzdítani, hogy zsongva rohangálja körbe a ketrecet. Húsvétra valószínűleg egy hiúzt kér ajándékba, legalábbis abból ítélve, amilyen kitartással fixálja a szomszédjában lakó öt mocsári hiúzt.
Gyönyörű fehér farkas párral is büszkélkedhet az állatkert. Itt szintén a gondozótól hallottunk egy kedves történetet: amikor a nőstény egyedül maradt (a hím megöregedett és elpusztult), nagyon rosszul viselte: feldúlta a ketrecet, nem akart enni, úgy viselkedett, ahogy korábban nem. Sikerült beszerezniük mellé egy másik hímet, és a falkatárs hatására rendeződött az ő lelkiállapota is.
Az oroszlánok mellett sem lehet elmenni szó nélkül, gyönyörű hím mellett két nagyon játékos nőstény van. Ott tartózkodásunk alatt az egyik lány kitartóan szórakoztatott minket, nézőket, azzal, hogy próbálta rávenni a hímet némi játékra, sikertelenül. Minden irányból, lesből és direkt is támadott, a fiú azonban még egy visszapofozásra sem méltatta (etetés volt már a láthatáron). Mikor közel került a kerítéshez, kellő rábeszélésünkre nekünk is hanyatt vágódott, kajla pofával mutogatva a hasát, hogy esetleg menjünk be, és birkózzunk, ő ad egy kis előnyt. Pironkodva válaszoltunk, hogy mielőtt elfogadnánk a meghívását, még gyúrunk egy kicsit, mert számításaink szerint egyelőre klasszisokkal erősebb.
A Kecskeméti Állatkert nagyon kicsi, de ezért bőven kárpótolnak a különleges állatok, és Budapestről egy óra alatt le lehet érni, így mindenkinek ajánlom, hogy tervezzen be egy kirándulást!
[/bt_bb_text][bt_bb_separator top_spacing=”” bottom_spacing=”small” border_style=”none” border_width=”” responsive=”” publish_datetime=”” expiry_datetime=”” el_id=”” el_class=”” el_style=””][/bt_bb_separator][bt_bb_masonry_image_grid images=”558,559,560,561,562,563,564,565,566,567,568,569,570,571,572,573,574″ columns=”3″ gap=”small” format=”” no_lightbox=”” responsive=”” publish_datetime=”” expiry_datetime=”” el_id=”” el_class=”” el_style=””][/bt_bb_masonry_image_grid][/bt_bb_column][/bt_bb_row][/bt_bb_section]