Helsingør mindössze 45 perc vonattal Koppenhágától – és mindenképp megéri a kirándulás. Itt található Hamlet vára, a Kronborg kastély, innen már rálátni az Északi tenger nagyobb öblére, ezáltal van „nyílt tengeres” táj, és átlátni a mindössze 4 km-re lévő Svédországba.
Ha vonattal érkezünk és a várat keressük, nem lehet eltéveszteni: ahogy kilépünk a vasútállomás épületéből, már ott is áll előttünk. Egy kis félsziget csücskében áll, és a legjobb kaland körbesétálni: három oldalról a tenger határolja, aminek izgalmas morajlása szuper hangulatot teremt. Hogy milyen időjárás a legalkalmasabb a várhoz (ahol elvileg Shakespeare soha nem járt – ez egy kicsit rombolja az illúziót), azt mindenki maga döntse el. Nekünk most ragyogó napsütésben csillogott a hatásos épület, de ezért nem tudtunk haragudni (elkönyveltük, hogy a szellem most biztos nem jön majd).
A belső barrikádok (amelyekben nyáron mindenféle shop üzemel) mellett végigsétálva eljutunk a vár bejáratához, ahol egy nagy belső udvarba jutunk. Itt kapunk egy kis bekukkolást a királyi konyhába (és azt is megtudjuk, hogy a várban négy konyha van), benézhetünk a kápolnába, és jegyet válthatunk a különböző vezetésekre, amelyeket a vár belsejében tartanak (ez 90 DKK, nyáron 140).
A belső udvar egyik sarkából 148 fokból álló csigalépcső vezet fel egy felső teraszra – ezt mindenképp érdemes felkeresni. Fentről gyönyörű kilátás nyílik a tengerre és Helsingorre is, szép az összkép.
A kisvárosban is érdemes körbesétálni: szép épületei, és hangulatos, sétálóutcás belső része van. Felkereshetjük a hotelként üzemelő Marienlyst kastélyt, amit kicsi, de szép park övez, a Helsingør katedrálist, és a városházát.
Azt érdemes szem előtt tartani, hogy Helsingør nyáron számít inkább turistákra, így a téli időszakban, amikor mi is voltunk, gyakorlatilag minden zárva tartott. Még az éttermek is, mi a vár tövében, a könyvtárral egy épületben álló Kulturværftets Spisehus-ben ettünk – kis kínálatú, de finom ételeik vannak.
A vonatutat is érdemes kiélvezni, ahogy kiérünk a városból, hamar a tengerpartra kerül a sín, és üdülőfalvakon keresztülhajtva (ahol a kertek végében ott a tenger) egy kifordított balatoni tájon érezhetjük magunkat. Csak itt nem a Balaton hullámzik, hanem az acélkék Északi-tenger.