Nagy álom vált valóra, amikor elkezdtük szervezni az azori-szigeteki utazást. A Sao Miguel szigetén töltött öt nap pedig felülmúlta a várakozásomat: csodálatos, mesebeli tájak, kevés ember, lazaság: az ideális helyszín a zen nyugalom eléréséhez.
Úgy mentünk, hogy Lisszabonba repültünk, ott aludtunk első éjszaka, utána pedig volt egy teljes napunk várost nézni, ugyanis csak este fél 10-kor indult a gépünk Ponta Delgadaba. Amikor megérkeztünk, átvettük a bérelt autót, és irány a szállás. Másnap reggel pedig belevágtunk a kirándulásba.
Már jó előre elterveztük, hogy miket érdemes megnézni, és bizony Sao Miguel szigetére fel kell készülni alaposan. Nem tolják ugyanis az ember arcába, hogy mit kell megnézni, a legtöbbször ki sincs táblázva semmi. A főúton jelzik, hogy na most kanyarodj le, de a következő elágazásnál már nincs iránymutatás. Térkép és GPS kell a tájékozódáshoz: előbbi, hogy tudd, merre kell menni, utóbbi, hogy tudd, hol vagy. 🙂
De ezt nem panaszként mondom, sőt. Mindehhez ugyanis hozzájön az is, hogy nincs tömeg, nincs tolongás, bárhol bátran megfordulhatsz, ha eltévedtél, nem fogsz feltartani senkit. Amikor pedig végre odaérsz az úticélhoz, nem kell tíz percig sorbanállnod, hogy meglásd te is a kilátást. Nekem most ez volt az egyik legboldogabb szempont, ugyanis végtelenül elegem van a városi tömegből, a tolongásból, az egymásra figyelés hiányából, hogy mindig hatszázan vannak az arcomban, de nem látnak, úgyhogy üvöltenek akkor is, ha a fülembe, és löknek.. nem is folytatom. A lényeg, hogy ez itt nincs. Van tered, van privát szférád, itt pont annyian vagyunk, ami egységnyi területen kényelmes.
Szerezz térképet és túrázz!
Visszatérve a térképre. Érdemes olyan térképet szerezni, amin jelölve vannak a túraútvonalak is (mi itt vettük, a turista információs pont melletti szuvenírboltban), ugyanis szuper kirándulásokat lehet tenni, ha tudod, honnan indul a jelzés. Nagyjából 5-8 km-esek, sok bennük a körtúra, ami praktikus, ha autóval vagy – és én azt ajánlom, csak ebben gondolkodj, ha ide utazol. Van helyi közlekedés, de nem túl sűrű, és kár azzal az időt vesztegetni, hogy vársz egy buszra, ami elvisz majd a következő állomásra. Arról nem is beszélve, hogy minden második kanyarban van egy miraduro, ahova ki akarsz majd hajtani, mert csodás látvány nyílik.
Szóval, a térképen az egyes túrautak kapcsán látható, hogy könnyű, közepes, vagy nehéz a túra, és mennyi idő alatt megtehető szerintük, a túrautak elején pedig kis tábla jelzi, hogy milyen szintkülönbségeket fogsz majd megtenni. Mi nem jártuk végig mindet, de amit megtettünk, azok mind nagyon kellemesen lejárhatók voltak, a nehézségi fokot inkább az jelenti, hogy mennyi benne a meredek kaptató.
Számomra az igazi autentikus Azori-szigetek élményt ezek a túrázások jelentették. A hegyek és az erdő csodálatos növényzete az, ami igazán sajátos a szigeten, egészen lélegzetelállító, buja növényzet, ami döbbenetesen változatos. Egyes helyeken mintha Izlandon járnánk, máshol Új-Zélandot idézi, a Caldeira Velha szubtrópusi növényzete pedig a csúcs mind közül. Arról nem is beszélve, hogy akár a keleti négy tó közelében lévő Pico do Carvao csúcsát másszuk meg, akár a Fogo-i tóhoz autózunk fel, vagy éppen a szigeten legmagasabb Pico da Vara pontra vezető kirándulást tesszük meg, belátjuk majdnem a teljes szigetet. Csodás az az érzés, mikor nézel körbe, és látod, hogy mindenütt óceán, közepén pedig az a pici földdarab, az a sziget, amin te állsz.
Időjárás
Már ha épp látod. A felhőktől. Azt tudni kell, hogy döbbenetesen változékony az időjárás. Szél szinte mindig van, és valószínűleg felhők is, vagy ha épp nincsenek, akkor fél óra múlva lesznek. Nagy tanulság, hogy ha látod, hogy az a magaslati pont, amit tervezel megnézni, épp nincs felhőben, azonnal indulj el! Ne gondold, hogy majd akkor délután felmegyek, mert délután már felhőben lesz. Hiába van egyenletesen jó idő, 20-24 fok a szigeten, az nem olyan, mint nálunk. A szél erősen tudja hűteni, így a hegyekben mindig elkél a hosszú nadrág és a pulcsi (széldzseki!), de ha az óceánparton süt a nap, akkor ott szuper meleg van (az első fuvallatig). Apropó nap, nem árt vigyázni: nekünk az első napunk végig felhős volt, aztán a második-harmadikon már többször kisütött a nap, de nem hosszan, csak hogy mégis lássuk. Majd este megdöbbenve tapasztaltuk a szálláson, hogy teljesen lebarnult az arcunk. Szóval, csalóka, szűrt fény, óceánról visszaverődés meg minden.
Eső, az szinte minden nap van, persze a szép napokon csak úgy nagyjából öt-öt perc. De az esős napokon aztán újra és újra elered, elég nagy mennyiségben. Nem kellemetlen és nem túl hideg, de rendesen öntöz.
Öltözet
A meleg holmi tehát erősen ajánlott, de az öltözködés itt azt hiszem, nagyon szubjektív. Erős kilengéseket láttunk ugyanazon nap ugyanazon időjárásában: a nyári öltözettől a jól összehúzott széldzsekiig minden volt, tehát itt azt kell eldöntened, hogy inkább fázni vagy inkább izzadni nem szeretsz. A táskában azért mindig érdemes tartani meleg ruhát. És a cipő, ez még fontos, hacsak nem hatalmas bőrönddel utazol (én hátizsákos típus vagyok, tehát igyekszem csak a legszükségesebbeket vinni), akkor én az edzőcipőt javaslom, a papucs vagy saru hanyagolandó: mindenhol szintkülönbségek vannak, alig van egyenes talaj, túrázni meg evidens, hogy ez a kényelmesebb.
Az előbb említett eső miatt ha jót akarsz magadnak, esőkabátot vigyél. Gyakorlatilag biztos, hogy el fogsz ázni, és nagyon sokat segít, ha ilyenkor csak magadra kapod az esőkabátot, és nyomod tovább, mintha mi sem történt volna.
Az egyes kirándulásokról és úticélokról itt olvashatsz részletesen (folyamatosan töltöm fel a bejegyzéseket) :
1. nap: Furnas, Terra Nostra botanikus kert >>
Most pedig még néhány általános praktikus gondolat.
Autóbérlés
Mi az Ilha Verdétől béreltünk autót, és szuperek a tapasztalatok, ajánlom őket. A gépünk eredetileg 23:45-kor érkezett volna meg, de késtünk egy háromnegyed órát, így már felszámolták a 32 eurós plusz díjat, amit éjfél és reggel 6 közötti autó felvétel/leadás esetén kell fizetni, de ezt tudtuk előre. Viszont az autó átadása is nagyon gyorsan ment, és a leadásnál is jó volt a tempó. Arra érdemes figyelni, hogy átvétel után fotózd alaposan körbe az autót. Kapsz ugye a felvételkor egy papírt, amin jelölik az autó sérüléseit, és ha nem jelölt sérüléssel viszed vissza, azt felszámítják. Nálunk a visszaadásnál találtak egy nem jelölt repedést az egyik hátsó fényvisszaverő üvegen – szerencsére az egyik fotónkon is látszott, így nem volt gáz.
Mindenképp érdemes autót bérelni, ahogy már korábban is írtam, hiszen sokkal de sokkal lerövidíti a közlekedést. Márpedig egy napba simán belefér két-három megnézendő is, de ezt csak akkor tudod megvalósítani, ha autóval közlekedsz köztük. Mivel kevesen vannak a szigeten, bárhol könnyen le tudsz parkolni, mindenhol találsz egy földdarabot, ahova félre tudsz állni és lazaság van, a kevés ember miatt itt még nincs nagy para azon, hogy csak kijelölt parkolókban állj meg.
Reptér
A repülőtér Ponta Delgada-ban, a várostól kb 4 km-re van. Innen „tömegközlekedés” nem visz be a városba, tehát vagy az a megoldás van, amit a legtöbben alkalmaznak, hogy itt veszed fel a bérelt autót, vagy taxival mész be a városba.
Városnézés vagy kirándulás?
Azt tudni kell, hogy ide elsősorban azoknak érdemes utazni, akik kirándulós programokat szeretnek szervezni. Bájosak a kicsi falvai, de olyan épületeket, amiket igazán érdemes lenne megnézni, nem találsz. Mi több faluban is megálltunk, érdekes, hogy eléggé különböznek egymástól, mind az épületek stílusában, mind hangulatban. De ezek csak az egyes túrák közti kitöltő programok voltak. 🙂
Mit egyek az Azori szigeteken?
Sao Miguel szigetén Ponta Delgada a legnagyobb város: itt van rendes szupermarket, éttermek, sőt, még pláza is. Az ilyen típusú szükségletek kielégítésére itt tehát van lehetőség. Az éttermekben elsősorban tengeri ételeket adnak, hal hallal, ám a városban a legjobb értékeléssel a Rotas nevű vegetariánius étterem rendelkezik. Méghozzá szuper étlappal!
Reggelihez a Louvre Michaelense nevű helyet ajánlom, nagyon hangulatos kis kávézó, az avokádós szendvics tojással kész mese, a tart-jaik pedig.. hmm. 9-kor nyitnak, akkor is amolyan portugál tempó szerint lassan, nem kapkodva.
Ami az ebédet illeti, mi a helyi Spar előterében lévő pultban készíttettünk magunknak frissen egy tonhalas szendvicset. Tényleg nem érdemes arra számítani, hogy majd úgyis eszünk valamit, mert ha jól csinálod, nap közben nem nagyon látsz embert. 🙂
Amit viszont ajánlok, az Ribeira Grande strandjának keleti csücskénél található üvegablakos étterem (szerintem ez az), nagyon finom a kaja, és az ablak mellett ülve egy csodás sziklára, valamint az óceánra nyílik kilátás.
Apropó Ribeira Grande.. ha kelet-nyugat irányban azért vannak is távolságok a szigeten, észak-dél irányban nagyon karcsú, főleg „középen”, tehát Ponta Delgada és Ribeira Grande között. A nagyjából nyolc perces úton amint már hiába fordulsz hátra, nem látod az óceánt, nagyjából azzal egy időben tűnik fel előtted ismét, a másik parton. Nekem ez szuper élmény volt. 🙂