Budapesttől mindössze 170-km-re, a határtól nem messze található Szlovákiában a Malkia Park. Ennek az állatkertnek az a különlegessége, hogy mentett nagymacskák egész csapata látogatható itt. Tigrisek és oroszlánok uralják a terepet, de jaguárok, feketék is, ködfoltos párduc, hiúz, puma, gepárd, hópárduc, karakál is található a védencek között, akik gyönyörű kifutókban élnek és láthatóan jól érzik magukat.
Közös bennük, hogy mind valamilyen módon mentett állatok: egy részüket cirkuszból hozták el, sokan közülük pedig házi kedvencek voltak, amíg a gazdi be nem látta, hogy nahát-nahát, a saját házában bizony nem tud olyan körülményeket teremteni, ami megfelel egy nagymacskának.
Amitől igazán jó élmény a park, az részben pont ennek köszönhető: ezeknek az állatoknak nagyon intenzív kapcsolatuk volt az emberrel, éppen ezért nem félnek tőle. Így nem valahol a kifutó hátuljában kushadnak, hanem elöl tobzódnak, ahol a látogatók is vannak. Egy bengáli tigrislány például kifejezetten sportot űzött abból, hogy lefeküdt közvetlen a kerítés mellé, és lelkesen vicsorgott minden közelítő látogatóra. Néha arrébb ment fürdeni, de aztán gyorsan visszajött, és folytatta az őt láthatóan szórakoztató bosszankodást. Ő mondjuk éppen cirkuszból került ide, így az is lehet, hogy csak küldetésének tekinti, hogy minden embernek megmondja, mi a véleménye rólunk.
Nem úgy az egyik ködfoltos párduc: ő házi kedvenc volt, épp az alkalmatlan közeg okozta, hogy úgy megsérült az egyik lába, hogy amputálni kellett. Szerencsére ettől sem lett búskomor, megtanult együtt élni vele, sokat és jól mozog, az embereket viszont nagyon szereti. Ha odatesszük a kezünket a kerítéshez, hozzádörgölőzik, hátha valóban simogatás lesz belőle, ha szépeket mondunk neki, akkor pedig hangosan dorombol.
Három kamasz fehér tigris is lakik itt, a nagyobbik fiú cirkuszból, rossz körülmények közül kimentett macska (fotózáshoz használták három hónapos koráig, ahol a körmét is reszelték, nehogy megsértse a fizető pózoló vendégeket), a két kisebb lány pedig magánállatkertből érkezett. Ők igazán emberszeretők (még a fiú is), töfögve közelítenek, ha szólunk hozzájuk, és a nagymacskákra olyan jellemző orrbökéssel mutatják: mennék közelebb, de látod, itt ez a villanypásztor, már párszor megcsípett, úgyhogy nem tudok odadörgölőzni hozzád.
Bár van magyar nyelvű weboldaluk (és nyelvi problémáink a parkban sem lesznek), az állatok története csak szlovákul van leírva, így a Google translate nem éppen tűpontos fordításaival tájékozódtunk, hogy ki honnan érkezett. Így tudtuk meg, hogy Franco és Nero, a két pajkos fekete jaguár szintén magánszemélytől érkezett: bár nyilván jobb nekik itt, de az biztos, hogy a gazdi nagyon szerette őket. A két macska hatalmas szeretetben és igazán felhőtlenül boldogan járkál, bámul el hosszan mellettünk olyan közelről, hogy nincs köztünk semmi más, csak az üveg (nekem ez nagyon nagy élmény volt, ezek a fekete nagymacskák a világító sárga szemükkel misztikusan különleges lények, és még soha nem láttam ilyen közelről a pofájukat), és pancsol nagyokat a medencében.
Etetés
Egész délután látványetetések vannak, ami abból áll, hogy elzárják a nagymacskákat, a kifutóban különböző helyeken elhelyezik a húsdarabokat, majd visszaengedik a ragadozókat. Ez azért nagyon szórakoztató, mert láthatjuk, milyen kis bambák is tudnak lenni, hogy a hatalmas figyelmük csak addig tart, amíg rávetődhetnek egy-egy saját húsdarabra, aztán kiderül, hogy nem is olyan éhesek, és érdekes jeleneteket tud produkálni, amikor ketten ugyanazt a húst nézik ki, és akkor jönnek a nagy morgások és pofonok. Franco és Nero itt is szuper testvérek voltak, ők is ugyanarra a húsra mozdultak, az egyikük ért oda hamarabb, a másik zokszó nélkül tudomásul vette, hogy akkor ez ma nem sikerült, pár percig mászkált, mire eszébe jutott, hogy kell itt lennie még egy húsdarabnak, úgyhogy akkor már megkeresi, hogy aztán elkezdje nyalogatni.
A már említett bosszankodós bengáli tigrislányoknak egy nagyon magas, lecsupaszított fa tetejére kötötték fel a húst, a csajoknak nem igazán okozott gondot a mászás, elég látványos volt. A móka itt is inkább arról szólt, hogy mindketten nézegették egy darabig, hogy van ott egy kaja, le kellene szedni, és ha az egyik elindult, akkor persze a másiknak is azonnal kellett, úgyhogy az első felért, szájában a hús, addigra a másik már utolérte, ami miatt az elsőnek nagyon kellett morognia, de a morgásra és a kapaszkodásra már nem tudott egyszerre koncentrálni, úgyhogy elkezdett lecsúszni. Ezzel elvoltak egy darabig.
A fehér tigriseknél az egyiket nem sikerült elzárni, nem ment be, úgyhogy itt végül úgy oldották meg, hogy bementek hozzá, odaadták neki a kaját, amivel el is vonult hátra. Így, hogy ő már jól el volt foglalva, pakolhatták a kifutóban a többi húst, majd kijöttek, kiengedték a másik kettőt, azok gyorsan felnyalábolták a saját adagot, ám erre a harmadik dilis is előjött, hogy nahát, etetés van, és végtelenül csalódottan vette tudomásul, hogy ő „ma nem kapott”.
A legmókásabbak mégis a gepárdok voltak, ahol a gondozók szerették volna bemutatni, hogy is fut ez a nagyon gyors állat, csak éppen azzal nem számoltak, hogy ha nagyon messzire dobják, akkor egyáltalán nem motivált, hogy utána menjen, de még ha szalad is egyet, egyszerűen nem találja meg. Követi a szemével a levegőben az ívét, landol a kaja, ő odamegy, de passz, fogalma sincs, hol van. Ami a felfekvős emelvényére érkezett, azt is látta úgy ívileg, hogy merre szál, de az emelvény alatt keresgélt, az, hogy megnézze rajta is, már fel sem merült benne.
Tigrisből tehát találunk szibériai és bengáli tigrist, bengáli tigrisből pedig fehéret is. Oroszlán rengeteg van, köztük is van fehér oroszlán: egy fiú két lánnyal. Van olyan kifutó is, ahol három kamasz fiú-oroszlán van egy helyen, ami szintén különleges, mert ivarérett hímeket nem látunk együtt, kamasz korukban viszont a tesók még nagyon szeretik egymást.
A nagymacskák mellett van medve, farkas (fekete is), kenguru, majmok, bölény, szurikáta, madarak, de még teve és zebra is. Hatalmas területen van a park, és tényleg kiemelkedően szép és jól megépített kifutókban laknak az állatok. Egy szuper büfé is van a park területén, ahol ebédidőben rendes meleg ételt kínálnak, a bejáratnál pedig esernyőt kínálnak, amire napsütésben szükségünk is lesz, ugyanis a sétáló részek csupa betonból vannak, sehol egy kis árnyék.
Fantasztikus hely, ahol arra is lehetőségünk van, hogy lássuk, mennyire önálló személyiség külön-külön minden nagymacska. Van, aki hízeleg, van, aki játszik, és van, aki bosszankodni szeret, ami közös bennük, hogy csodásak mind.
Megközelítés
Budapestről Győrig megyünk az M1-es autópályán, ahol az M19-re kanyarodunk el, majd pedig a 813-as és a 14-es utakra térünk el, és Vámosszabadinál / Medvénél lépjük át a határt. Innen 36 km kis, falukon átvezető utakon a Malkia Park, ami Diósförgepatony mellett található. Gyönyörű vidék, így már az utazás is élvezetes.