Izgalmas kiállítás volt a Prado-ban, ez adta az apropót, hogy utazzunk Madridba. Nem jártunk még a spanyol fővárosban, előzetes tájékozódásunk alapján úgy döntöttünk, két nap elég lesz a viszonylag kis belvárossal és kevés különösen kiemelt látnivalóval rendelkező Madridra. Végül kellemesen csalódtunk.
Ha két dolgot kellene kiemelnem Madrid kapcsán, akkor az a varázslatos építészete és az elképesztő művészeti gyűjteménye lenne. A belváros valóban nem nagy, viszont elképesztően hangulatos kis utcáin több órán keresztül el tudtunk bolyongani. Gyönyörű – és, főleg a Gran Vía nevű központi sugárúton elképesztően magas – épületei vannak, melyek szépen felújítva, kiváló állapotban tárulnak elénk.
Három hatalmas múzeuma pedig – élén a Prado-val – olyan elképesztő művészeti gyűjteménnyel rendelkezik, hogy csak ezeket több nap lenne végigjárni. Itt lakik a Guernica, a Gyönyörök kertje, rengeteg Goya, Dalí, Velázquez, Rubens – olyan világhíres alkotások, hogy az ember csak kapkodja a fejét.
Hol sétáljunk a városban?
A leghangulatosabb a La Latina és a Lavapiés negyedek minden második sarkon kisebb terekkel tarkított utcácskái, és persze a Prado és a királyi palota között elterülő központi negyedek. Nagyon jól körülhatárolható tehát a sétával körbejárni érdemes terület: keleten az El Retiro park és a Prado határolja, északon a Gran Vía – a Gran Vía és a C de Alcalá sarkára esik az az ikonikus épület, amit madridi képként a legtöbbször látunk -, nyugaton a királyi palota, délen pedig a La Latina és a Lavapiés. Itt aztán valóban rengeteget lehet bolyongani, érdemes időt szánni rá.
Látnivalók
El Retiro – Palacio de Cristal – Kristálypalota
A Prado „mögött” elterülő hatalmas park a helyiek kedvelt piknikező helye. Az északi része az, ami turista szempontból is érdekes: itt találjuk a Kristálypalotát, ami egy bámulatos fémvázas üvegépület, olyan, mint a legszebb pálmaházak. Amikor mi jártunk ott, üresen állt – be is lehet menni -, de egyébként úgy tudom, hogy a Reina Sofia szokott időszakos kiállításokat szervezni ide.
Nem messze tőle találjuk a csónakázó tavat a hatalmas XII Alfonz emlékművel, majd pedig ha kifelé sétálunk a parkból a Prado felé, elénk tárul egy szépen fazonírozott növényekből álló kis kert, amelynek különlegessége Madrid legöregebb fája, 1633 óta itt áll: könnyű felismerni, a törzsét fémkerítéssel védik.
Prado, Centro de Arte Reina Sofia, Museo Thyssen-Bornemisza
Közel egymáshoz itt áll a három hatalmas múzeum, mi a Pradot és a Reina Sofiát látogattuk meg. Az utazásunk okát adta az az időszakos kiállítás, ami a spanyol és a holland festészetet hasonlítja össze a 16-17. században: Velázquez, Rembradt, Vermeer és kortársaik festményein keresztül mutatja be, hogyan jelentek meg teljesen párhuzamosan ugyanazok a trendek a két ország festészetében. Példákat hoz arra, amikor a két ország művészei szinte „ugyanolyan” festményeket alkottak időben olyan közel egymáshoz, hogy nem is tudhattak a másikról. Ha valakinek felkeltette az érdeklődését a kiállítás, október 11-től Amszterdamban, a Rijksmuseumban lesz látható.
Itt elérhető egy helyes kis prospektus a múzeumban található legismertebb művekről.
A Reina Sofiaban található Picasso Guernica-ja, mi ide elsősorban ezért mentünk be, de van rengeteg Dalí és Miró is, amiket érdemes megnézni.
Itt összegyűjtöttek jó sok mindent a három múzeumról.
A Pradoba 15 euró a belépő, ami itt megvásárolható online, a Reina Sofiába 10 euró, online 8,50 és itt lehet megvenni.
Plaza Mayor
Ahogy már korábban említettem, a központi rész hangulatos utcácskái rengeteg kis teret fognak közre, ezek közül a Plaza Mayor emelkedik ki, ami engem a velencei Szent Márk térre emlékeztet. Klasszikus nagy tér, csodás épületekkel határolva, melyek tövében éttermek kiülős részei sorakoznak.
Ha a térről a királyi palota irányába nyíló árkádon megyünk ki, ott találjuk a piacot, ahova szintén érdemes betérni. Ha pedig az északkeleti csücsökben hagyjuk el a teret, eljutunk a Chocolatería de San Ginés nevű csokizóba, ami egyrészt gyönyörű, másrészt nagyon finom itt a churros. Egy kis lazításra érdemes betérni.
Templo de Debod
Két olyan látnivaló van, amik kiesnek a teljesen központi részből, de ezek is gyalog simán elérhetők. Ezek egyike a Debod templom, ami egy egyiptomi kis templomocska, melyet 1968-ban kövenként, köszönetképpen juttattak el Spanyolországba az Unesco által nyújtott segítségért. A templom a Núbiai-sivatagban állt, i.e.2200-ban építették Ámon, Théba istene tiszteletére. A legenda szerint Isis ebben a templomban adott életet Hórusznak.
A templomot körülvevő parkból kiváló kilátás nyílik a királyi várra, ha már idáig elsétáltunk, ezt nem érdemes kihagyni.
Ermita de San Antonio de la Florida
A Debod templomtól kell még kifelé sétálni egy kicsit, hogy eljussunk az Ermita de San Antonio de la Florida-ba, melynek különlegessége, hogy a kupolát Goya freskói borítják. Egyedülálló lehetőség ez, hogy olyan helyen lássuk Goya alkotásait, ahol a művész létrehozta őket. Olyannyira nagy becsben tartják, hogy a tér túloldalán megépítették a templom pontos mását – ez szolgál ma templomként, míg az eredeti épületet múzeummá alakították, hogy megőrizhessék a csodás mennyezeti freskót.
A festmény egyébként Szent Antal csodatételét ábrázolja: a szent éppen Észak-Itáliában tartózkodott, amikor megtudta, hogy igaztalanul gyilkossággal vádolják az édesapját. Azonnal hazatért Lisszabonba, ahol követelte, hogy a gyilkosság áldozatának holttestét vigyék a bírók elé: a freskó azt a jelenetet ábrázolja, amikor a szent életre kelti a holtat, hogy az igazolni tudja apja ártatlanságát.
Érdekes, hogy itt nem nagyon fogunk turistákkal találkozni, ugyanis mivel a városban egyébként minden annyira egy helyen van, ide kevesen sétálnak ki. Pedig érdemes, különleges élmény.
A belépés ingyenes.
Palacio Real – királyi palota
A múzeumok mellett a legnagyobb program a bámulatos királyi palota. Kívülről is gyönyörű az épület, de bent fog csak igazán leesni az állunk.
A 2800 szobából álló grandiózus épületben rengeteg gyönyörűen megőrzött helyiség látogatható – fotózni sajnos nem szabad, de legalább azzal fogjuk elfoglalni magunkat, hogy jól végignézzünk minden egyes részletet. Van például egy helyiség, amelynek falait teljes egészében porcelán díszítés borítja, a Gasparini szoba pedig stukkós mennyezetéről és selyem falborításáról híres. Elképesztően dekorált, bámulatos szobák ezek, tele rengeteg izgalmas kis giccses díszlettel – a maga nemében varázslatos ez. Gyönyörű a három helyiség összenyitásával kialakított étkező is.
Nekünk másfél órát tartott, mire végigsétáltunk az összes termen. Nagyon dicsérik a külön épületben található fegyvertárat is – az az igazság, hogy minket ez egyáltalán nem érdekelt, de aki szereti az ilyesmit, annak érdemes erre is egy órát szánnia állítólag.
A bejutáshoz általában elég hosszú sort kell kiállni: jó tanács, hogy vegyük meg előre online a jegyet. Online vásárlásnál negyedórára pontosan kell megmondani, hogy mikor akarunk bemenni: tehát vehetünk mondjuk 14 órára vagy utána 14:15-re, stb. jegyet. Ha nem tudjuk előre megtervezni, mikor akarunk odaérni, kb. egy órával korábban is megvehetjük – nyáron lehet, hogy neccesebb, de mi most nem láttunk betelt idősávot. Itt lehet megvenni online.
A királyi gyógyszertárat is mindenképp érdemes felkeresni, a képek alapján bámulatos lehet, sőt, most majd biztos még szebb lesz: mi nem tudtuk megnézni, mert felújítás miatt zárva.
Basílica de San Francisco El Grande
Ha a palotától dél felé sétálunk, túl a katedrálison, eljutunk a San Francisco El Grande bazilikához, amelybe mindenképp érdemes bemenni: ez a világ negyedik legnagyobb átmérőjű kupolája. Eléggé hatásos ez az óriási méret, 8 elemből álló mennyezeti freskója paneljeit Szűz Máriának szentelték.
Érdekesség még, hogy a San Bernardino oldalkápolnában egy korai Goya festmény látható, melynek különlegessége, hogy a művész saját magát is belefestette a képbe.
Nekünk különleges élmény volt, hogy épp egy esküvő kezdetére értünk ide, úgyhogy csinos madridiak, boldog menyasszony és a nászinduló közepette gyönyörködhettünk a grandiózus látványban.
Antigua Estación de Atocha
A Reina Sofia mellett található pályaudvart mindenképp érdemes felkeresni, ugyanis nagyon érdekes a váróban kialakított pálmaháznyi növényzetével. A banánfák közti padokon még várakozni is egészen jó mókának tűnik.
Emberek
Jelentősen hozzátesz a város hangulatához, hogy bámulatosan kedvesek a „slow living” életmódot képviselő helyiek. Senki nem beszél angolul, de mindenki nagyon szívesen segít, és mindent megtesz, hogy megértsen. Mosolygósak, végtelenül nyugodtak – ami az egyre idegesebbé váló Budapesttel szemben egy olyan felüdítő ellenpont, hogy szavakkal alig lehet leírni.
Költségek
Madrid nagyon megfizethető város, és a „turista-költségek” is kifejezetten alacsonyak itt. A reptérről metróval jutunk be a városba, melynek 4,5 euró a költsége.
Elképesztően szimpatikus módon a fantasztikus múzeumokba ingyen is bejuthatunk. A Prado minden nap a nyitvatartás utolsó két órájában ingyenes, a Reina Sofia szerdától szombatig a nyitvatartási idő utolsó két órájában, vasárnap pedig szinte egész délután ingyen látogatható, sőt, hétfőtől csütörtökig a Királyi Palotába sem kell fizetni az utolsó két órában.
Nyilván ilyenkor nagyobb a tömeg, de én lenyűgözőnek találom azt a hozzáállást, hogy művészethez hozzájutni nem kell függjön az anyagi helyzettől. Helyiként megteheted, hogy időről időre egy estét a Pradoban töltesz – egyszerre két óránál többet úgysem nagyon tud az ember befogadni és feldolgozni -, és megismered a teljes bámulatos gyűjteményt. És erre akkor is lehetőséged van, ha nem tudod megfizetni a 15 eurós belépőt.
A Debod templom, a hatalmas kupolás bazilika, a Goya-freskós templom, a Kristálypalota pedig mind-mind ingyenesek.
Közlekedés
A belváros gyalog bejárható, igazából nincs az a táv, amiért érdemes lenne metróra szállni – mi kizárólag a reptérről be, reptérre ki metróztunk. Egyébként jó metróhálózattal felszerelt a város, amely kártyával vehető igénybe, amit az első vásárláskor kapunk meg az automatából. Vásárláskor meg kell mondani, hogy mi lesz a célállomás – ezért megérkezéskor érdemes rögtön tájékozódni, mert a reptérről rögtön a metró állomásra landolunk, ahol állunk az automatánál, aminek meg kell mondani, hol fogunk leszállni. Azért fontos megadni a célállomást, mert itt is sávos rendszer van, a zóna határozza meg, mennyibe kerül majd a jegy.
Két embernek is elég egy kártya, két utat kell megvásárolni rá, az egyik bemegy a kapun, visszaadja a másiknak a kártyát, és az is bejön vele. A kártyának van egy 3 eurós díja, egy metrójegy átlagosan 1,5 euró, a reptéri drágább, az 4,5 euró.
Mit néznék még meg, ha visszamegyünk
Állatkert
A két napos tervünkbe nem fért bele az állatkert, pedig gyönyörűnek ígérkezik. Ráadásul van arany tigrisük! (Óriási ritkaság, a fehér és sárga tigris keveredéséből jöhet létre. Én a bergamoi állatkertben láttam, és bámulatos.) Mondjuk döbbenetes ára van, két főnek akár 50 euró is lehet – furcsa módon nem fix a díja, hanem ha jóval korábban vesszük meg, akkor olcsóbb, de ha azonnal akarjuk, akkor drágább.
Prado
Három órát töltöttünk a Prado-ban, és még gyakorlatilag semmit nem láttunk. Ráadásul csodálatos, igazi nagyvilági múzeum-élmény az az épület a szépséges és grandiózus termeivel.
Környéki kirándulások
Madrid maga tényleg bejárható pár nap alatt, viszont a környéken rengeteg izgalmas látnivaló van. El lehet menni például az Escorial-hoz, de Toledo és Segovia is vonattal könnyen megközelíthetők, kb 70 km-re a várostól.
Ha tehát csak Madridot szeretnénk megnézni, akkor 2-3 nap is elég az utazásra. Ha azonban bejárnánk a környéket is, akkor érdemes akár egy hetet is itt tölteni. Ebben az esetben tervezhetünk úgy, hogy minden napot valamelyik múzeumban zárunk – két órás etapokban már egész sokat meg is ismerhetünk az óriási gyűjteményből.