A Rajna-völgynek van egy csodás szakasza, ami nem véletlen került fel az UNESCO világörökségei közé: Rüdesheimtől Koblenzig a folyót mindkét oldalon határoló hegyek csúcsán egymást érik a kastélyok, várak, míg a hegyek lábánál, közvetlenül a folyóparton aprócska gyöngyszemek a kis falucskák.
A Rajna-vidék után a Mosel partján folytattuk utunkat, ahol Eltz várát, a Cochem-i kastélyt néztük meg, és vadregényes tájat fedeztünk fel. Erről itt olvashatsz.
Talán a legszebb élményt azt tudja nyújtani, ha végighajózol ezen a szakaszon: így egyszerre látod a folyó mindkét oldalát, a hegyek csúcsán magasodó kastélyokat, és a falvakat, melyeknek legszebb része éppen a folyóra nyíló frontjuk. A hegyeket szőlő borítja, a vidék nem véletlen híres a borairól.
Kastélyok és várak
Tényleg bámulatos ez a közel 70 km-es szakasz, ugyanis szinte minden hegycsúcson látsz egy kastélyt, várat. Vannak, amelyek látogathatók, vannak, amelyeket hotellé alakítottak, némelyik pedig csak rom. Mi kettőbe mentünk be.
Rheinstein-kastély
Romantikus kastélynak nevezik, és az elnevezés valóban találó, nekem az egyik kedvenc kastély-élményem lett. Vezetés nélkül, szabadon haladhatsz végig a sziklára épült, gyönyörű állapotban megőrzött épületen, melynek több helyiségét korhűen berendezték, miközben az utad hol gyönyörű, buja növényzettel benőtt belső kerten, hol bámulatos kilátást nyújtó teraszon visz keresztül.
Látunk fogadószobát, hercegnői magánszobát, az izgalmas toronyszobákat pedig mind dolgozósaroknak rendezték be. A kastély története a 14. századig nyúlik vissza, vámszedő kastély volt ekkor, majd a 17. században ez is a rombolás áldozata lett. Friedrich Wilhelm porosz herceg szerezte meg 1823-ban, és ő építtette újra a Rajna romantikájának megfelelően.
Érdekessége, hogy a család, amelynek a kastély három generáció óta a tulajdonában áll, most is itt él – nem a múzeum részen persze, egy saját lakrészük van, de valószínűleg ez a személyesség teszi olyan különlegessé a kastély hangulatát.
Stolzenfels kastély
Ez is romantikus, de nem a szó buja, hanem letisztult, fehéren csillogó értelmében. Itt csak vezetéssel mehetsz keresztül a néhány helyiségen, ami nyitott a látogatók előtt.
A mostani, vírushelyzetben egészen buta logika egyébként, hogy csoportokat gyűjtenek össze, hogy egyszerre engedjék be őket: bentről ugyanis már csak a veled összetartozókkal mehetsz be egy-egy helyiségbe, a többiek addig a megelőző szobában várnak. Ettől aztán kellemetlen érzésed lesz, nekem legalábbis az volt, ha várnak az emberre, igyekszik sietni – ráadásul nem igazi vezetés volt, hanem a különböző szakaszoknak saját teremőrei vannak, akik mondtak pár szót a helyiségről és őrködtek, hogy ne legyünk benn egyszerre többen. Na, mindegy, ez csak egy kis bosszankodás a híres német szervezettség nem annyira jól működő példájára.
A belső túra a fegyverekkel díszített helyiségből indul, innen megyünk fel az emeletre, ahol IV. Friedrich Wilhelm porosz király és felesége lakott 1842-től (ők azok, akik Rheinstein felújításáért is felelősek). Először a királynő lakrészébe érünk. A fogadószobájából a nappalijába lépünk, melyből kis dolgozósarok is nyílik, valamint egy külön helyiség, ami a kastély Rajnára néző panorámaablakaival kellemes álmodozásokra adhatott lehetőséget. Innen az öltöző szobájába jutunk, amiből pedig a közös hálószobába léphetünk be. A szimmetria logikáján haladva tovább a király öltözőhelyiségébe lépünk (ez kisebb, és messze nincs benne annyi tükör), majd pedig a nappalijába, a dolgozószobájába, a fogadószobába, és ezt még egy vendégszoba is követi.
A helyiségeket gyönyörűen rendezték be, bámulatos faragványokkal ellátott bútorok adják a berendezés alapját. Megéri bemenni, a berendezés szépsége mellett azért is, mert ez a kastély valódi élettérként rajzolódik ki, ahogy a funkcióval ellátott helyiségek szimmetriába rendeződő íve meghatározza a lakó szintet.
Itt is találunk egy belső udvart gyönyörű virágoskerttel, közepén szökőkúttal: felülnézetből a kis kert egy gótikus rózsaablak elrendezését formázza.
A belépő 5 euró, a vezetés mindössze 15 perc. Érdemes odafigyelni az idő tervezésre, ugyanis a kastély mindössze 16:30-ig van nyitva, és az utolsó vezetés 15:40-kor indul.
Falvak
Ahogy már fentebb is írtam, a falvak legszebb része a Rajna felé nyitott front, itt gyönyörű házak sorakoznak egymás mellett. Az aprócska, néhány utcás települések belülről viszont már kevésbé érdekesek. Ezek közül kivétel Bacharach, ami egy igazán helyes kis falu, itt mindenképp érdemes elidőzni. Persze, nem álltunk meg mindenhol 🙂 Így azokról tudok beszámolni, amit meg is néztünk.
Bacharach
Bacharach a városfal mögött – melyeken őrtornyok alatti kapukon juthatunk be – számtalan csodás kis utcából és gyönyörű épületből áll. Kényelmesen bóklászhatunk csodás kis utcácskáin, ahol kevés a turista, autentikus hangulat ad bájat a falunak. Itt áll a ház, amely a vidék legöregebb lakóépületének mondja magát.
Itt is felsétálhatunk a kastélyhoz, amely ugyan hotelként működik, de belső udvarába szabadon besétálhatunk, gyönyörködhetünk a tájban és az épületben.
Rüdesheim
Rüdesheim az egyik legnépszerűbb a szakasz falvai közül, engem azonban egyáltalán nem nyűgözött le. Ebben valószínűleg szerepet játszott az autentikus hangulat hiánya is: két főbb, szép régi házakkal teli utcája gagyiboltokkal – így hívom a turisták számára egyentermékeket abszurd drága áron kínáló boltokat, amelyek sajnos olyan sok turisztikailag népszerű helyet árasztottak el – van teli, így még a régi épületek sem érvényesülnek igazán.
Senkit nem szeretnék azonban eltántorítani, hogy megálljon és végigsétáljon itt, de nem javaslom, hogy hosszabb időt szánjon a megállóra.
Oberwesel
A városfal kapuján beérve egy gyönyörű főtérre jutunk: ezt valóban szép épületek veszik körül, és látványos rálátás nyílik az egyik hotelként működő kastélyra. Itt azonban ennyi a látnivaló, az utcákban már új házak állnak.
Boppard
Boppard egy kicsit olyan, mint Rüdesheim, csak nagyobb. A főutca itt is gagyiboltokkal van tele, a Rajna parton azonban egy széles sétányon élvezhetjük kicsit az andalgást.
Loreley szikla
A kastélyok és a falvak mellett a térség másik nevezetessége a Loreley szikla. A szikla tövében leparkolva egy lépcsős, jó kis kaptatós úton juthatunk fel a tetejére, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Rajna kanyargó íveire. A legenda és a helyi mondák szerint Loreley egy szirén, aki a sziklán énekelve csodás hangjával annyira elterelte a hajósok figyelmét, hogy azok már nem is a kanyarulatra figyeltek, így hajójuk összetört a sziklán.
A kilátópontot egyébként autóval is megközelíthetjük, a hegy csúcsán látogatóközpontot létesítettek.
Praktikus
Közlekedés
Azt fontos tudni, hogy itt nincsenek hidak, viszont több komp is jár a folyó két oldala között, amelyek oda-vissza ütemben, tehát kifejezetten sűrűn járnak, így könnyedén ingázhatunk a két part között.
Parkolás
A falvak előtt mindenhol több nagyobb parkolót alakítottak ki, melyek néhol ingyenesek, máshol 1-2 euró díjat kell fizetni. Mi most könnyedén meg tudtunk állni mindenhol, de nem tudom, hogy egy turistásabb időszakban ez mennyire nehézkes.
A táj tehát gyönyörű ezen a szakaszon, és egyedülálló élmény végighaladni a rengeteg kastély között a folyó kanyargó ívén. A látogatható kastélyokat nagy élmény felkeresni. Érdemes megállni néhány faluban, de ezektől ne várjunk különösebben sokat – a legcsodálatosabb tehát az összkép, amit maga a térség nyújt.
A Rajna-vidék után a Mosel partján folytattuk utunkat, ahol Eltz várát, a Cochem-i kastélyt néztük meg, és vadregényes tájat fedeztünk fel. Erről itt olvashatsz.
