A Rajna mentén felértünk Koblenzig, innen pedig a Mosel partján haladtunk tovább. Két fő úticélunk volt: Eltz várát és a Cochem-i kastélyt szerettük volna megnézni. A kisebb folyó vadregényesebb partszakasszal várt minket, ahol a hegyek a vízig érnek, a folyó gyönyörű zöld színnel kápráztat el, és olyan hangulatos kis falvakban tudtunk nézelődni, mint Beilstein és Ediger-Eller.
A Rajna menti szakaszról, amely a világörökség része, itt olvashatsz.
Eltz vára (Burg Eltz)
Aki követ utazós Instagram felhasználókat, biztosan sokszor belefutott már Eltz várának káprázatosan mesebeli, vadregényes képébe. A gyönyörűen, épen megmaradt vár hegyek között, az erdő kellős közepén áll, valóban bámulatos hatást kelt, gyönyörű épület.
Autóval nagyjából 1 km-re lehet megközelíteni: a távolabbi parkolóból egy 1,5 km-es erdei sétával, a közelebbi parkolóból 800 m-es betonúton gyalog (vagy shuttle bus-szal) érhetjük el a várat. Én egyértelműen az erdei utat javaslom, mert nagyon kényelmes, árnyékos, míg a betonút a napon visz (nyári látogatás során ez szempont lehet). Utóbbi mellett szól viszont, hogy már jóval korábbról rálátást kapunk a várra.
Belső terein itt is csak vezetéssel lehet végigmenni, és hosszú sorbanállásra számítsunk. Mindenhol azt olvastam korábban, hogy Neuschwansteinnel ellentétben Eltz még milyen felfedezetlen, érintetlen, nos, talán éppen az Instagramnak köszönhetően ez az állítás már nem igaz – de persze a tömeg azért még nem közelíti meg a „Disney-kastélyt”.
A kastély különlegessége, hogy az Eltz család három ága élt itt, és mindegyik saját „házat” épített magának: a Rübenbach ház (1472), a Rodendorf ház (1540) és a Kempenich ház (1615) kívülről jól láthatóan különbözik egymástól. Érdekesség, hogy a vár továbbra is az Eltz család tulajdonában áll. A kastély azért maradt meg ilyen kiváló állapotban, mert az Eltz család mindig kiváló politikai és társadalmi kapcsolati hálóval rendelkezett, így bármelyik sereg járt is épp erre, be tudták vetni befolyásos kapcsolataikat, hogy elkerüljék a támadásokat.
A belső terek eredeti 15-16. századi bútorokkal vannak berendezve, tapétákkal díszítve, ezáltal autentikus képet kapunk, hogyan is élt ekkoriban egy nemesi család. Kedvenc helyiségem a nagy tanácsterem, ahol több izgalmas elem is található: a bolond maszkja azt jelenti, hogy itt bármi elhangozhat, a szabad beszéd mindenki számára engedélyezett, aki a teremben tartózkodik. A tetőgerendába vésett rózsa pedig azt jelenti, hogy ami itt elhangzott, azt a terem falain kívül nem szabad megismételni.
Mi 11 eurót fizettünk a belépőért, az aktuális díjakról a kastély weboldalán tájékozódhatsz.
Praktikus információ még, hogy a 416-os úton haladva több helyen is láthatunk Burg Eltz táblával jelölt lekanyarodási lehetőségeket: ezek egy részén kiránduló emberek szerepelnek a táblán, és van az, amelyik a P+R-hez vezet. A kirándulósak arra utalnak, hogy több túraút is vezet a hegyeken keresztül, ami Eltz várához visz (ezekről is a fent linkelt weboldalon tájékozódhatunk), de ha nem túrára készülünk, akkor ezekhez ne hajtsunk be, van köztük 12 km-es is 🙂 És most nem a lustaság beszél belőlem, szuper dolog a kirándulás, csak ha az ember nem így készült, akkor kellemetlen meglepetés érheti. Szóval, a P+R-eset kell keresni.
Cochem-i kastély
A másik kastély, amit nagy várakozással látogattunk meg, a Cochem-i kastély, és itt sem kellett csalódnunk. A hatalmas épület kívülről is pazar látványt nyújt, közvetlenül a város fölött helyezkedik el, így remek összképet alkot szép kis házaival is.
Ez a kastély is csak vezetéssel látogatható, ami mindössze 25 perc alatt visz végig a néhány látogatható helyiségen, de itt legalább bent is szabad fotózni. A nagy múltra visszatekintő épületet 1689-ben teljesen lerombolták, és 200 évig így is maradt. Ekkor azonban egy gazdag berlini kereskedő az eredeti tervek szerint újjáépíttette, de természetesen már a kor modern kényelmi funkcióival felszerelve. Így nem egy középkori kastélyt látunk, hanem egy lakható épületet. A kereskedő családjától 1942-ben vették el az épületet, amelynek 1978 óta Cochem város a fenntartója.
Az egyik első helyiség, amibe belépünk, az étkező, ami aprólékos faragványokkal készített fa bútorokkal díszített – melyek mind bibliai jeleneteket ábrázolnak, ez az újjáépítő kereskedő elképzelése szerint valósult meg így. Érdekesség a helyiség végén található két ajtó: az egyik nem nyílik sehova, fal van mögötte, ha kitárjuk: azért készült el, mert nagy esztétikai jelentőséget tulajdonítottak a szimmetriának.
Több gyönyörűen berendezett helyiségen keresztülhaladva eljutunk a teraszra is, amelyről csodás látvány nyílik a Mosel kanyarulatára.
Érdekesség még a boszorkány torony: a kastély 1689-es lerombolásakor ez a torony tökéletesen épen maradt, ami van olyan különleges, hogy legalábbis azt sejtesse: boszorkányok védték.
A kastélyba 7 euró a belépő, itt lehet tájékozódni.
Cochem városa
Maga a város is kellemes bejárható, dimbes-dombos utcáit szép épületek szegélyezik. Itt viszont igen sok a turista, a boltok is erre vannak felkészülve, itt tehát inkább nyüzsgésre, mint középkori hangulatra számítsunk.
Beilstein
A Moselen már vannak hidak, így a folyó túlpartján található Beilsteint is könnyedén meg tudjuk közelíteni. Aprócska falu, melynek néhány utcája a hegynek felfelé tart és elképesztően hangulatos. Gyönyörű házai mellett egy kolostor is ékesíti, a hegy tetején pedig várrom áll – nem árt tudni, hogy a rom körbe van kerítve, 18:30-ig van nyitva, utána tehát már nem tudjuk megközelíteni.
„Zárás” után is érdemes azonban felsétálni, a hegy oldalában egy kis ösvényen kerülhetjük meg a csúcsot, és a hegy folyó felőli oldalára érkezünk. Innen gyönyörű kilátás nyílik a Moselre, és a vízig érő erdőre.
Ediger-Eller
A következő hídon visszaérkezve a Mosel túlpartjára rövidesen Ediger-Eller falujába érkezünk, ami a folyó mentén a legtöbb épen maradt középkori házzal büszkélkedhet. Gyönyörű, és valóban keresztül-kasul bejárható bámulatosan régi, ferde házak között, melyek „felfelé” aztán a szőlőben végződnek.
Érdemes egy-másfél órát is szánni rá, főleg, ha minden szép házat le akarunk fotózni (engem el tud kapni a hév), kusza utcáin pedig úgyis többször megtesszük majd ugyanazokat a köröket, mire mindent bejárunk.
Prinzenkopf kilátó
Érdemes Alf városáig még leereszkednünk, innen tudunk ugyanis felkirándulni a Prinzenkopf kilátóhoz, ahonnan bámulatos kilátás nyílik: annyit kanyarog itt a folyó, hogy egyszerre három ívét is látjuk erről a magaslatról.
Koblenz felől érkezve, ahogy beérünk a faluba, egy körforgalomhoz érkezünk. Ebből a második kihajtónál jövünk ki, majd pedig jobbra fordulunk az „Auf der Hill” utcába. Itt egy darabig fel tudunk menni autóval, majd egy parkolóhoz érkezünk. Innentől érdemes gyalog tovább menni, 800 m sétával elérjük a kilátót.
Trier
A folyó mentén is el lehet jutni Trier-ig, de mi egy kicsit szorosra terveztük a programot, úgyhogy itt eltértünk a csodás víztől, és az autópályán mentünk el Trier-ig. Trier nagyváros, széles belvárosi utcákkal.
Három épület különleges benne: a Porta Nigra, ami egy római kori, 180-ból származó kapu, a város északi bejáratát jelentette. A feketére színeződött homokkőben több „nyom” is látható: bevésések, amelyekből az építés dátumára következtettek. Illetve azt is tudni lehet, hogy a kaput sosem fejezték be, ugyanis az ajtók sarokvasán látszik, hogy nem lett készre faragva, ajtó tehát nem volt erősíthető rá.
A másik két épület a Szent Péter dóm, és a vele összeköttetésben álló gótikus templom. Előbbi 1035-ben alapított hatalmas katedrális, monumentális belső térrel, gótikus és barokk építészeti elemek ötvözetével.
A Mosel partja barátságosabb, csendesebb, természetközelibb, mint híres rajnai párja, és ez egyre inkább igaz, minél inkább távolodunk Koblenztől. Gyönyörű a folyó