Skip to content

Pethő Réka

Velence: régi színház, most Spar

Velencében több színház is van, ám az egyik régi épület – amiben korábban még soha nem jártam – most már élelmiszerboltként üzemel. Ez kicsit olyan, mint az Aldi a Kossuth mozi helyén, csak még rosszabb. Meghagyták a belső tereket, a színpad helye, sőt, az erkély is megvan, ám chipsek villognak a falfestmények mellett.

A cápa, amelyik fölfalja a világot

Ki az, aki használta már a Facebook-on azt a funkciót, amellyel meg lehet nézni, bizonyos ismerőseink mikor voltak utoljára bejelentkezve? Aki most gondolatban azt válaszolta, „én igen”, annak érdemes elolvasnia Dave Eggers 2013-ban megjelent, A kör című könyvét, mert ő akkor már elindult azon a spirálon, amelyről az amerikai író mesél. Eggers a magyarul is megjelent, kafkai Hologram a királynak után most egy olyan témához nyúlt, amelyről mindenkinek van véleménye, és bár bizonyos pontokon egészen a ponyvairodalom szintjére süllyed mind stílusban, mind szóhasználatban, nem szabad szó nélkül túllépni rajta.Olvass tovább »A cápa, amelyik fölfalja a világot

Elillanó mágia – A fehér király

Egy adaptáció esetében mindig az az egyik legfontosabb kérdés, hogy a tényszerű cselekmény vizuális megjelenítésén kívül milyen módon sikerül felidézni az alapjául szolgáló művet. Dragomán György A fehér király című regénye esetében ez azért is volt különösen érdekes, mert a sodró lendületű, tudatfolyam szerű elbeszélői stílus legalább annyit hozzátesz a mű különleges világához, mint az ábrázolt események nyilvánvalóan valós alapja. Nem titok, bár a regényből egyértelműen sehol nem derül ki, hogy a szerzőt saját, az 1980-as évek Romániájában eltöltött gyerekkora inspirálta a történet megírására, ahol a középpontban az elnyomó rendszerben megélt hétköznapi élet áll.Olvass tovább »Elillanó mágia – A fehér király

A naplóírás művészete – Xavier Dolan

Amíg a legtöbb filmes húsz évesen még azzal kísérletezik, hogyan lehet mozgóképes eszközökkel egy koherens történetet elmesélni, addig a kanadai Xavier Dolan ugyanennyi idősen elkészítette első, kissé még kiforratlan, ám hatásában és érzelmi komplexitásában nagyon erős első nagyjátékfilmjét, a Megöltem anyámat. A film főhőse egy tizenhat éves kamaszfiú – maga a rendező játssza el -, akinek anyjával való szembenállása a serdülőkorából és a saját felfedezett, ám elmondhatatlan homoszexualitásából fakad és végül anya és fia elválásához vezet. Már rögtön az első filmben megjelennek mindazok a tematikai elemek, amelyek végigkísérik az eddig hat nagyjátékfilmből álló életművet: az anyával való konfliktus, az apa hiánya, a másság miatt érzett kívülállóság és a negatív megkülönböztetés.Olvass tovább »A naplóírás művészete – Xavier Dolan