Skip to content

Irodalom

A cápa, amelyik fölfalja a világot

Ki az, aki használta már a Facebook-on azt a funkciót, amellyel meg lehet nézni, bizonyos ismerőseink mikor voltak utoljára bejelentkezve? Aki most gondolatban azt válaszolta, „én igen”, annak érdemes elolvasnia Dave Eggers 2013-ban megjelent, A kör című könyvét, mert ő akkor már elindult azon a spirálon, amelyről az amerikai író mesél. Eggers a magyarul is megjelent, kafkai Hologram a királynak után most egy olyan témához nyúlt, amelyről mindenkinek van véleménye, és bár bizonyos pontokon egészen a ponyvairodalom szintjére süllyed mind stílusban, mind szóhasználatban, nem szabad szó nélkül túllépni rajta.Olvass tovább »A cápa, amelyik fölfalja a világot

Elillanó mágia – A fehér király

Egy adaptáció esetében mindig az az egyik legfontosabb kérdés, hogy a tényszerű cselekmény vizuális megjelenítésén kívül milyen módon sikerül felidézni az alapjául szolgáló művet. Dragomán György A fehér király című regénye esetében ez azért is volt különösen érdekes, mert a sodró lendületű, tudatfolyam szerű elbeszélői stílus legalább annyit hozzátesz a mű különleges világához, mint az ábrázolt események nyilvánvalóan valós alapja. Nem titok, bár a regényből egyértelműen sehol nem derül ki, hogy a szerzőt saját, az 1980-as évek Romániájában eltöltött gyerekkora inspirálta a történet megírására, ahol a középpontban az elnyomó rendszerben megélt hétköznapi élet áll.Olvass tovább »Elillanó mágia – A fehér király

„Érdemes élet az enyém? Olyan rég nem írt verset rólam”

Művészt szeretni, az egész más. Az alkotó ember nem olyan logika szerint működik, mint a többiek, és ez a párkapcsolatában is megnyilvánul. A társának lenni egészen más, mint amit addig tapasztaltunk. Alapszükséglet lesz, hogy az ember „jó” legyen úgy, hogy a másiknak megteremtődjön az alkalom, hogy tudjon foglalkozni a munkájával. Büszke rá minden alkalommal, hogy hozzá tartozik. Aki művészt szeret, az olyan azonosulást talál a Fanni által felvázolt világban, amely folyamatos mosolygásra késztet. Mindemellett pedig olyan értékrendet, világnézetet vázol fel, és úgy mesél, hogy folyamatosan vágyunk vissza a könyvbe, amint letettük.Olvass tovább »„Érdemes élet az enyém? Olyan rég nem írt verset rólam”